Annika történetei Vera tollából

Mielőtt mesélnék Nektek Annikáról, csak tényközlök. :) Annika karácsony előtt újabb ideigleneshez költözött, eme dolog egyszerű oka, hogy mi elutaztunk a két ünnep között, és így Jamie is ment a panzióba, és Annikára is az várt volna. Felvettem a Foxterrier Fajtamentőkkel a kapcsolatot, és Zsuzsi, Bogyó imádott foxim gazdájának, közbenjárásának köszönhetően Szegedre költözhetett Veráékhoz ideiglenesbe, ahelyett, hogy Pesten egy másik panzióba ment volna, míg újra nem tudom a Kisasszonyt átvenni. Kicsit bonyolult? Pedig csak annyi a lényeg, hogy a lehető legjobbat szerettük volna neki mindannyian, egy olyan helyet, ahol Gazdihoz kerüléséig családi környezetben élhet. Lehető legjobb helyre került. De innentől kezdve meséljenek Nektek Vera elektronikus tollából származó szavak. A stílus is megváltozik, szóval innentől kezdve Annika kalandjait blogomba beillesztve Vera elbeszéléseiben olvashatjátok. Következzen is az első összefoglaló. :D

Annika december 22.-én érkezik. Zsuzsi pórázon vezeti be az udvarra. Annika nem veszi jó néven az én kis örök mozgó, energiabomba Negró kutyusom érdeklődését. Rámordul, aminek eredménye képen csökken a házőrzőm aktivitása. Maradnak egymás szaglászással való feltérképezésénél. Póráz le, magukra hagyjuk őket, a házból figyelünk. Intenzív ismerkedés, szagminta minden apró részletről, az udvar feltérképezése. Utána be a házba, ismerkedés velem is. Szagminta, simi. Azonnal hanyatt dobja magát, has vakarás. Mondom neki, hogy mostantól itt lakik. Értőn néz rám, szóval jóban leszünk. Csak a kis vakarcsot nem tudjuk kiiktatni a kommunikációnkból, féltékeny. Annika nem mozdul mellőlem, állandóan a lábamnál van, láthatóan nem érzi még magát biztonságban. Hát,- majd dolgozunk rajta!

Már az első napon, napirendünknek megfelelően fél 8-kor séta. Nagyon félénken indul el velünk. Úgy viselkedik, mint egy igazi „úrhölgy”. Méltóságteljesen lépeget a bal oldalamon, a fűre nem lép, csak a betonon hajlandó menni, emelt fővel. Azóta már sok minden változott.

Annika a Nevelőnő!!!- És akkor itt írok a sétáink fejlődéséről.  Meg tanultuk egymást sétáltatni pórázon! Először  Negrót „ vette kezelésbe” Annika. Szorosan mellette kocogva terelgette, megismertette vele az optimális haladási sebesség fogalmát, és azt, hogy nem rángatjuk ám a gazdit! Persze időnként  össze-össze akadt a póráz, de már ezen is túl vagyunk. Engem megtanított két kutyát sétáltatni egyszerre. Rájöttem, hogy Annikának hosszabb pórázra van szüksége, mint az én kutyusomnak. Azért,  hogy megfelelő mozgástere legyen, laza maradjon  a pórázon, akkor is , ha a másik fölgyorsul.  Szóval január 02.-án már szépen sétálunk pórázon hármasban. Ünnepek alatt sokat voltak nálam az unokák, ők is sokat foglalkoztak vele, mentek sétálni. Anna is megtapasztalta, hogy milyen egy intelligens kutyussal sétálni. Örömmel mondta, hogy csak akkor indul el Annika, ha Ő is lép. Tényleg nagyon szereti a gyerekeket, de nem erőszakos, hanyatt fekve  kéri a simit, vagy az orrával megbök! Befeküdt Negró ágyába, és mára a régi lakója csak az ő engedélyével feküdhet bele, ha nem tetszik rá mordul. Mégiscsak ő a Nő  ebben a kapcsolatban. Egyébként tényleg bárhol elalszik napközben. Van egy klassz kutyaház az udvaron. Az eredeti gazdája nem feküdt még bele, Annika kipróbálta, legnagyobb meglepetésemre egyik délelőtt onnan jött elő, mikor kerestem.

Játék Na ezen a területen még vannak problémáink! Nem tudunk egyszerre labdázni! Negró féltékeny, minden labdát Ő akar elkapni, persze Annika a gyorsabb, és akkor rettenetes ugatásba kezd, el akarja tőle venni. Nem mintha legalább fél tucat labda nem volna az udvaron, de akkor csak az kell. A foci közös játékká szelídült már, mintha az nem labda lenne! Csak én vagyok kiközösítve, nem rúghatom meg! Negróval már nagy hancúrokat, rajt-cél versenyt rendeznek az udvaron. A plüssök (egy már áldozatul esett) és egyebek szanaszét hordva az udvaron, mint pl. ma a rongyszőnyeget húzta az ajtó elől, cibálta,-mint „foxi a lábtörlőt”. A heverőjükkel is bepróbálkozott, de 2. letiltásnál megértette, hogy az tabu.26.-án favágás volt nálunk. Nemes eleganciával felment a farakás tetejére, és szétkaparta, széthordta. Jót nevettünk rajta, örültünk, hogy ilyen jól érzi magát, és már így játszik. Most is kedvenc  szaglászós helye a fásszín, sokszor ott találom meg, vagy onnan jön elő. (most ide feküdt a lábamhoz hanyatt, hogy a lábammal simogassam, látta, hogy a kezem el van foglalva)

Hangjelzés Szóval rettenetesen horkol az árvám! A lányom meg is jegyezte, hogy ő ilyen hangzavarban nem tudna aludni. Amikor szaglászik, akkor is valami  olyan hangot hallat, mint amikor az ember meg van fázva és nem kap levegőt, vagy orrmandulás lenne. Alapból rekedtes még a morgása is. A „méltóságos asszonyt”,26.-án hallottam először ugatni, a szomszéd kutyát ugatta meg a kerítésnél. Hát nem egy heves vérmérsékletű kutyus, az biztos. Csak nagyon indokolt esetben hallatja a hangját. Ebből következik az

Őrzünk, és védünk szolgálat Érkezése után már egy héttel bebizonyította alkalmasságát, és csatlakozott a már működő biztonsági szolgálathoz. Munkatársával közösen, egy hullámhosszon pendülve látják el a „Macskák távoltartása a háztól” feladatot. A házból az üvegen keresztül pásztázzák az udvart, egyszerre vérszomjas ugatással jeleznek, ha ellenség közeleg, és azonnal a nyomába erednek. A macskák az utcán sem kívánatosak, séta alkalmával is bizonyítottan. A postás és egyéb kétlábú a kerítésen kívül megugatva. Ha már benn van, barát. 

Étkezés Bizony-bizony! A kalória bevitelre ügyelni kell, mivel Őnaccsága annyit eszik, amennyit lát. Ráadásul kéreget, kunyizik. Azoknak a nagy csontoknak nagyon örül, minden hétén lesz egy fogászati prevenciós nap. 

Autókázás

Gondok, vagy nem gondok... Én aki sokat autózok, hisz a póráznélküli terep általában kocsival közelíthető meg, valamint Budapest sem lenne jó móka, mint 120 km gyalogos megtétele. 

Annika viszonya az autóhoz semleges, nem fél tőle, és nem is akar mindenáron beugrani. Jaj, Mazsola jut ilyenkor eszembe és az ő csukott csomagtartós ugrása, mikor felkenődött a kocsi oldalára. :( :( :) Szóval én ezt úgy mondanám, hogy örülök, mint a franc, hogy Annika így döntött a kocsival kapocslatban.

Kocsiba beszállás, igyekszem az anyós üléshez beszoktatni, azaz hogy ne kelljen magam segítségével betuszkolni. Menjen csak ő a kis apró lábaival (normális foximéretű lábai vannak, mielőtt elgondolkodna bárki is, csak nekem apró egy Pöttyös mackó után). Jutalom falatokra, hisz nálunk csak akkor van kaja, ha megdolgozik érte a zállat, már 3-4 alkalommal is beszállt. Jó, azért még nem annyira zökkenőmentes a bejutás, de örülünk a fejleményeknek. 

Miután a kocsimat csillogó tisztaságúvá takarították egy hétig csomagtartóban utaztak az ebek. Igen, elviselik egymás közvetlen társaságát, ami számomra még egy jó pont! Mert simán lehetne jaj rámléptél a kanyarban acsarkodás, DE NINCS!! A csomagtartóba be-, és kijutást emelőként használható kezeimmel teszi meg, mennyire sokoldalú vagyok. Itt jön be még egy lényeges pont!!! Szereti ha felveszik!!!! Komolyan ez nekem egy egész oldalnyi felkiáltójelet jelentő mondat, mert annyira lényeges, kicsi kutya, persze nem ölbekutya, DE ilyen esetekben nagyon is fontos. Sőt már annyira tudja mi a vakera, hogy kicsit el is rugaszkodik a mellső lábaival, aminek volt hogy az lett a következménye, hogy hátán gurult egyet, mert én nem voltam elég gyors. :P Baja nem lett, lelkesen lökdösi el magát a talajtól még mindig. 

Szóval Annika remekül alkalmazkodik az autós léthez is! Hallod ezt Gazdi?! :)

Karácsonyi Kutyás Vásár, azaz szocializáció tetőfoka :D

Igen, igyekszem mindenhova a Kisasszonyt magammal cipelni, főleg, ha kutyás eseményeken veszek részt, mint obedience edzés Halásztelken vagy épp egy Kutyás Karácsonyi Vásár a Hajógyárin. :)

Na, attól nem kell félni, hogy Annika túlképzett lesz a jövendőbeli Gazdinak, én maradok annál az elvemnél, hogy nem avatkozok tanítási folyamataiba, mert hiszem, hogy ezt a jövendőbeli Gazdinak kell elsajátítani, együtt végigjárni a tanítás rögös útját. Kaptam emiatt hideget, meleget, de így gondolom.

Példának okáért most láttam, hogy Annika Gazdája, ha Budapest környékén lakik, kapna ingyen egy váci tanfolyamot. Nagyszerű felajánlás, na itt vagy más kutyaiskolásban kell megtapasztalni a kutyák melletti Gazdára hallgatás fogalmát a KisCsajnak!! :)

Obedinece előtti pörgésben nagyon meg voltam elégedve a foxival. Mindenkivel kapcsolatban érdeklődését fejezte ki, de azt is megengedte, hogy mások is érdeklődjenek iránta. Pl April, egy hovi szuka rá is mancsolt, amit pl az én kutyám hörgéssel viszonozna (hozzáteszem számomra elfogadottan joggal! :) ), Annika csak odébb kocogott. És nem kell félteni, mert korábbi alkalommal kutyák tudtára adta jelenlétét és személyes terének meglétét. Nincs is ezzel semmi baj, addig amíg az én kontrollom alatt történik mindez, és jogosan. De azért kölyökre ne mordoljunk, ezt 3 hete meg is beszéltük Annikával. Azóta nincs ezzel gond. 

Most azért leszögezném, hogy a Annika kommunikációja gyönyörű, makulátlan tiszta. Nem mordul fel önkéntelenül, csak azzal volt a gond, hogy a kölyöknek óvatosabban is meg lehet mondani a tutit. De 5 kutya jelenlétében csodásan, minden gond nélkül viselkedett!! Múlt hétvégén kimondottan. Akkor volt ez a rápacsis eset...

Én tátottam a számat, elképedtem, hisz bevallom rosszabbra számítottam. Pesszimista lennék, nem igazán inkább realista, itthon, Soltvadkerten két goldin és a saját kutyámon kívül nem sok kutyával találkozott, akik nem a kerítésen keresztül akarták megenni. Óvatoskodóan álltam mindezek elé :D

Obedience edzésünk után repültünk a Karácsonyi Kutyás Vásár színhelyére, ahol még több kutya várt minket. Jamiet elengedtem, aki teljesítette kankötelezettségeit (szukák szaglászása, pisilgetés :/ ), de Annika nálam maradt. Jött vehemens kan, jött hörcsögmódjára berobbanó csivi, francia bullka, de Annika ráadásul pórázon!!!! remekül viselte mindezt. 

Pedig még külön gáz helyzetekbe is hoztam!! :P Bementünk a sűrűbe, az árusokhoz, ahol sok kutya, ember mászkált. Itt is jól vizsgázott... 

Most mit mondjak, elcsépelten hangozna, hogy álomkutya, nem? Pedig az, úgy látszik ideiglenes honba álomkutyák kerülnek csak. 

Lentebb találtok pár képet rólunk, amiért köszönet Magos Juditnak, Sasvári Ildinek:

Kedvenc képem!!! :)

Hegyek réme :)

Nem mindig kell komolyan venni  a teljes címet ám!! Itt a réme kifejezést pl. :) Hegyet mászni voltunk a Hármashatár hegynél, amit mondhatom mindkét kutya nagyon élvezett. Annika végig 2 méteres pórázon, míg Jamm elengedve tartotta velünk az iramot. 

Gyönyörűen jött velünk Annika, nem zavarta a nézelődésben a póráz, és hamar megszokta azt is, hogy ha megközölünk egy fát, akkor biza neki kell tekeregni, mert én nem fogok. :) Ezt egy párszor eljátszottuk, aztán már igazodott hozzám, még jó... :P

Simán ment a csúszós agyagos földön, igaz a lábából ki kellett szednem párszor az agyagot, de azt is szépen jelezte, felemelte a hátsó lábát. Azaz maga nyelvén leadta a segélyjelzést. Miután kikotortuk, ő is kotort előre :)

Meg sem kottyantak neki a "hegyek", azaz a köves kiugró részek, amiket láttok majd a képeken, oda saját maga szökellt fel, miután magammal és kajával is felcsalogattam. Nálam nem erőszak a disznótor sem a fotózás... :)

3,5 km 400 méteres emelkedővel, már nem tudom mennyi idő alatt, naná miattam nem tudtunk kellőképp haladni, de ezt én be is vállalom, basszus alföldi gyerek volnék én!!! :D

Vadászat, képzeljétek el, nem igazán volt vadászni valója. Jó, azért lehetett látni, hogy figyel, füleit nagyon sokat mozgatta, de egy darab leguruló kavics keltette fel igazán a figyelmét és egyben vadászösztönét... :) :) :)

Kutyák, emberek = pipa!!! Minden szembejövő nagy vizsla, szetter, labrador, aki igazán hebrencs volt!!! se izgatta, kölcsönös körbeszaglászás után a Kisasszony mindig megindult felém. Volt amikor leült, mert a másik ismétlem NAGYOBB, IDIÓTÁBB kutya szagolgatta a hátsóját, ő csak leült és nézett rám. Gyerekek rikácsolása is pipa, jó azért megindult feléjük, de én ezt érdeklődésnek tudtam be, és tudom be máig. Bár ezt mindenképp szeretném letesztelni Testvérem Gyerekei segítségével.

Szóval a Hölgy túrázásra alkalmas! Én csak pórázon sétáltattam, azért mindent én sem szeretnék bevállalni, bár nagyon szépen letiltható, de ezt ösztönök előtörésénél nem alkalmaznám... ez a Te feladatod lesz Kedves Gazdi! :D
Akkor jöjjön pár kép, ahol szerintem gyönyörű a kis pöttyedék!!

Helyzetjelentés Annika módra

A világért sem szeretnélek Benneteket Annika sztorik nélkül hagyni, sőt. Az lenne a jó, ha valaki eme blog által szeretne bele. Szóval csapjunk a lovak közé!

Azon felül, hogy imádom a kishölgyet és fura olyannyira a jelleme, hogy nagyon nyugodt, aminek már ugye hangot is adtam korábban. De foxi, hisz uralkodó nála a "foxigén", hogy ez milyen hülyén hangzik, nem? :P Most jöjjön kicsit a nyugodt foxi énéről a beszámoló:

Az elmúlt héten nagyon sokat voltak egyedül. A kanapé szőrtelen maradt, amiből arra következtetek első sorban, hogy nem jött fel, bár lehet, hogy óriási takarítási trükktára van, amit még nem sikerült bemutatnia. A ház épségben maradt, még a pokrócok is, pedig azt lehetne rágni. Egy, Jamie kosarában található bélést kezdett meg, de azt már Mazsol is elkezdte kirámolni. Azaz már volt rajta lyuk. Egy erős rászólás után ismét a Kishölgy üzemmódra váltott. :) 

Játék terén, egyre inkább kinyílik, aminek nagyon örülök, a két kutya nem játszik egymással, gondolom mindketten erős jellemek. Mondjuk Jamie nagyon nem is tud mással, bár Mazsollal korábban játszottak, még a nyakát is harapdálta, Annikát talán vetélytársnak gondolja, amire indokot adhat, hogy azért a hölgy párszor bevédte Jamm elől a helyét. 

Ja, és költöző madarat játszik, ugyanis befoglalta Jamie fekhelyét, és ott durmol egész éjszaka. Ő nem menetelő, mint Jamm, csak horkol. :) De azt nagyon :)

A kicsiny falkánkba abszolút beilleszkedett, most már nem akar elkísérni mindenhova a házban, hisz tudja visszajövök. :) Küszöbszabályt nem alkottam, nem láttam neki értelmét, nem lesz velünk olyan sokat, hogy zavarna a topogása, megjelenése a folyosó ruházati szekciójában. 

Jelez, igen jelez nekem, hogy valaki jött, hogy tüsszentett a szomszéd, jaaaa nem az kőkemény morgás volt! :)  :P Érdekes volt mindenesetre, mert morogni nem hallottam még semmire, senkire, jóóó játék közben, de az normális. Biztos valami rossz emlék, kapcsolat. 

Postást nem szereti, Édesanyámék házánál rendszeres ugatérozó, mit kell annak a postásnak pont akkor arra jönnie? :) 

Mindenki szívébe belopja magát amúgy, van olyan csomagfutárunk, aki már keresi a kis foxit az irodában! :) Hamarosan a hétvégénkről is beszámolok, csak győzzétek kivárni... :P

Addig is szerelmesedjetek bele :)

A vizes nap - 2013.11.20.

Igen, ezt a napot a víznek szenteltük több szempontból is. 

Reggel kimentünk a Vadkerti-tóhoz, hogy kicsit körbenézzünk ott is. Annika magához képest is sok időt töltött a nedves rövid füvön. Igen ez nagy szám, mert a Kisasszony nagyon szereti inkább a betont használni sétára, aztán dologelvégzés közel a betonhoz. :)

Na itt a tón nem volt beton, csak sétány, ami kavicsos, az annyira nem tetszett neki, meg a tón található néhány madár is, akik a parton koslatnak. Szóval a homokban akadt némi incsifncsi illatmaradvány, ami foxikát arra késztette, hogy magát meghazudtolóan pásztázza orrával a partot és a füvet :) Amúgy tetszett neki a környezet, annyira sajnálom, hogy nem engedhetem el, de nem akarok kockáztatni, sajnos a strand nincs körbekerítve, pedig úgy elengedném már egy nagyobb biztonságos területen. Így csak pórázon nézegeti Jamiet, aki cikázik jobbra balra. Pár kép egy boldog foxiról. :)

Partszakaszt pásztázva 

Az a fej *_*

:) Foxi-foxi figyeltető szavamra reagálva :)

Csak mert imádom ezt a beállást!

Hangulatból jeles számomra ez a kép!

Várakozva 

Csak mert gyönyörű, és tünemény

A nagyon okos fejszerkezet :)

Aztán a munkahelyi pihi mellett, amit mellesleg nagyon szuperül végig durmolva vagy épp nyugodtan sétálgatva teljesített, hazaérve csaptunk ismét egy nagy játszást. Labdázás, húzóckodás ezerrel, ÉS!!!!!! egyre többet hozza nekem oda a játékokat!!!! Tudjátok mennyire örülök ennek??? Hozza a kötelet, hogy húzzam, persze morog ezerrel, de hadd morogjon, játékból csinálja. :) A labdát is kétszer már a kezembe adta, azaz engedett a labda fogásán, amikor érezte az ujjaim súlyát a lasztin, és elengedte!!! ÁÁÁÁ, komolyan a fellegekben vagyok ilyenkor, Mazsolnál is nagy nehezen jutottunk el odáig, hogy ne a másik irányba szaladjon el vele, hanem felém, vagy épp hozzám. Erre itt van egy okos, tündér lányka, aki már a 3. napján hozza nekem a hőn imádott játékokat. :) Csipogókat eltettem, mert azok meghalnának fogai között, de lehet beugrunk a helyi állateledeleshez nézni valami strapás műanyag csipogót, amivel játszhat felügyeletem mellett. :)

Aztán jött a hideg zuhany, akarom mondani meleg, mert Annika fürcsizni készült. Kétszer samponoztam be Jamie spéci samponjával, szóval most már show kvalitású szőre van :) Nagyon sokat dörzsöltem, mert korábban megfigyeltük, hogy a bőre is koszos. Szóval kétszeri átmosásra volt szükség. Féltem picit hogy fog reagálni erre az egész fürdés témára. A Kisasszony állt bent a tusolóban és meg sem moccant, csak ha én mozgattam, de nem az a tipikus lefagyás volt, amit terriereknél láttam. Mintha tudta volna, hogy most mi van, lesz, történik. Erről nem készült dokumentáció, mert igyekeztem minél gyorsabban letudni ezt az egészet, meg ne fázzon. Ahogy kiengedtem, megrázta magát és végigdörzsölte magát a falon a kád oldalán. :) Jót mosolyogtam rajta, aztán sikerült befognom és megtöröltem, de már ment volna ki, mondtam jól van szárítkozz magad módján. Itt van róla egy videó.

Katt a LINK-re a megtekintéshez :)

Aztán hoztam a hajszárítót, na ez a zaj annyira már nem tetszett neki, de mondtam valamit valamiért, szóval maradjon nyugton és akkor gyorsan megszárad, nem volt nagy ellenkezés, de azért a fejét látványosan a másik irányba forgatta mindig. :) Még dobáltunk pár lasztit aztán begubózott a helyére, én meg betakargattam és reggelig így is maradt. Szóval van egy tiszta jó illatú Annikám, aki Jamie szerint is jó illatú, hisz ismét nagy udvarlásba kezdett. :)

Most mit mondjak, Annika ezt az akadályt is sikeresen vette. Mondom én, hogy álomkutya!!! Gazdi, neked nem kell álomkutya?

Séta helyett játék - 2013.11.19.

Én nem vagyok az a tipikus nagyon rendszeresség híve típus, tudom a nagykönyvben az van megírva kutyázásról, hogy fő a rendszeresség. De úgy gondolom, hogy pont egy ideiglenes kutyánál kell némi változatosság a napi rutinban. Azaz Annikára minden mondható, de hogy napi rutinja lenne, az tuti nem. 

Természetesen a séták nem maradtak el, hisz csak így tudom a Kisasszonyt megmozgatni, mivel nincs biztonságos kerítés sehol a családban, kivéve Szüleimnél, ahol minden esetben az ebédidőm alatt kint vannak a kutyák. 

Mindenki azzal cseszegette ezt a szerencsétlent az irodában, hogy milyen nyugodt, naaaaaa, nehogy már egy foxi minden esetben nyugodt legyen!!!! :) - Gondoltam magamban, és már alig vártam, hogy délután legyen, otthon melege, sok pokróc leülés gyanánt, és sok-sok játék. Azt már tudom, hogy a kibelezhető csipogóra repül, mint a villám, de csak azért, hogy kuckójába vihesse és elkezdje szétcincálni. MONDOM, HOGY FOXI!! :) Meg szerettem volna nézni, hogy reagál labdára, más olyan játékra, ami nem a szétkapás miatt szeretne. Ilyen például Bijou Foxitól vásárolt két húzócka. :) Jamie imádja, reméltem Annika is meglátja benne a szépet, játékot és nem a halálosztás gondolatát. :P

Jaj, nagyon jó volt látni, ahogy húzzák a játékot, ami abból állt, hogy Jamie feküdt, Annika meg veszettül rángatta, húzta a kötelet. Sajnos elég rövid, így a játék mindig azzal ér véget, hogy khm ki morog nagyobbat. Általában Jamie nyer, ilyenkor Annika kifejezi nem tetszését, még ÉDESEN morog, zsörtölődik valami olyan hangsávon, hogy még én sem hiszem el, nem hogy a kutyám. :) :) :) Remélem sikerül erről is videót készítenem. 

Dobd már azt a labdát fejszerkezetek :)

Utánzás nagy mestere a Kisasszony, ez egyértelműen megmutatkozott abban, hogy elkezdte felvenni Jamie pörgősségét a lasztira is. Jó, olyan labdaőrült kutya kevés van, mit az enyém. Le kell fektetnem, hogy Annika is szóhoz, akarom mondani labdához jusson. :) Ilyenkor olyan boldog, egyre többször jön a környékemre. No mert probálom jutalmazni, megvakargatni, és nem kitépni a labdát a szájából. Aztán fogja, elviszi "kosarába" és élvezettel rágcsálgatja. :) Melyről készült egy rövid szösszenet is, de szerintem a képek is jól mutatják az elvetemült fejszerkezetét!! :)

Megtekintéshez katt a LINKre!

Orral pöcögtetés

Orral pöcögtetés, de már harap a cápa fejszerkezet

Diadalittasan :)

Kedvenc képem :)

És igen, ő is majdnem bagolyfejű, mint Mazsol.

Hanghatásaim eredménye :D

Amit még megemlítenék, és fontosnak tartok! Nem öl a játékért, ha nem ő ér oda hamarabb nem megy ökölre, fogakra, hogy a játék az övé legyen. Ez a helyzet Jamienél. azért majd igyekszem más kutyánál is ezt kipróbálni, mert ez nagy erény, és számomra megnyugtató, hogy nyugodtan dobálhatom akár két kutyának is a labdát, nem lesz harc belőle. 

Ja, és a séta nem hiányzott különösebben az életéből, ugyanúgy végigdurmolta az éjszakát, ahogy eddig is. :)